8. fejezet

A báli hangulat lassan magával ragadott mindenkit, és egyre többen vonultak a táncparkettre, de Draco még így is látta Hermionét és Pitont a tömegben. Ilyen távolságból azt ugyan nem láthatta, de tudta, hogy a férfi kikérdezi Hermionét is a mai napról. Figyelte, ahogy táncoltak, és olykor eltűntek más párok takarásában, majd ismét felbukkantak. Milyen érdekes, gondolta a fiú, hogy ennyire könnyedén táncolnak együtt. Mintha nem is ez lenne az első alkalom, pedig biztosan tudta, hogy ez még soha nem fordult elő korábban.
Elgondolkodott, hogy vajon a keresztapja miért hangsúlyozta ki ennyire, hogy vigyázniuk kell a lányra. Hiszen nem is találkoztak időtlen idők óta, és Piton különben sem arról volt híres, hogy csak úgy a védelmébe veszi az embert. Hacsak nincs rá valamilyen oka…
Hermione felszabadultnak tűnt, teljesen partnerére bízta magát, és szinte ösztönösen követte a férfi mozdulatait. Elszakította tekintetét a párostól, és tovább nézelődött és tömegben. Látta, amint Harry és Ginny mosolyogva forognak körbe, látta Lunát és Neville-t, Fredet és Angelinát, majd meglátta ismét Susant, akit éppen George vezetett fel a tánctérre. Tényleg csinos nő lett belőle, gondolta Draco, de aztán ismét eszébe jutottak keserű emlékei, és inkább nem gondolt arra, hogy szóba elegyedik vele.

Visszafordította fejét a többi táncolóra, és pillantásával Hermionét kereste. Nem volt nehéz kiszúrni a lányt, hiszen vonzotta a tekinteteket, ám amit látott, már nem töltötte el olyan elégedettséggel, mint korábban. Hermione ugyanis Pitonnal együtt sietősen próbált átjutni a vidáman táncoló tömegen, arcukon bosszús kifejezés ült. A közjáték feltűnt Harrynek is, mivel néhány szót súgott Ginny fülébe, majd ő is a kis csoport felé sietett.
- Mi történt? – kérdezte szinte egyszerre Draco, és az éppen odaérkező Harry.
- A riasztóbűbájok… – mondta ijedten Hermione, és kérdőn nézett a három férfira.
- Egyedül nem mehetsz – szögezte le Harry, majd Dracóhoz és Pitonhoz fordult. – Menjünk mindannyian, vagy hogy csináljuk?
- Mi nem tudjuk, hová kell hoppanálni – kezdte Draco –, így azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megyünk mindannyian.
- Rendben – bólintott Harry. – Hermione, te menj Dracóval, én majd megyek a professzorral.
- Ne olyan sietősen – húzta vissza az induló fiút Piton. – Valamit mondjatok a helyszínről, vaktában nem mehetünk oda.
- Igaz – bólintott Hermione, majd gyorsan magyarázni kezdett. – Kertes ház, a kapunál egy hatalmas fűzfa van. Csendes környék, és van egy kis mellékutca a házamtól nem messze, oda fogunk megérkezni. A ház kétszintes, és két bejárata van. Egy az utca felől, és egy hátul, ami a kertbe nyílik. Általában a kertbe érkezem, de az most nem lenne biztonságos. Ki tudja, mi vár ránk…
A két mardekáros bólintott, majd sietve maguk mögött hagyták a zajos kastélyt, és nem sokkal később már a parkot is. A kapu előtt aztán Hermione megfogta Draco kezét, és egy pillanattal később már nem volt sehol. Harry is karon fogta a professzort, kicsit talán határozottabban, mint kellett volna, de biztos akart lenni benne, hogy nem hagy el semmit a férfiból útközben, és ők is hoppanáltak.

Egy perccel később már ismét Fort William egy félreeső utcácskájában álltak. Minden csendes és sötét volt, csak a Hold és a csillagok adtak némi fényt, mivel a közvilágítást pár napja tönkretette néhány huligán.
Harry és Hermione vezetésével elindultak a lány háza felé, és igyekeztek a lehető legkevesebb zajt csapni. Amikor már elég közel értek, hogy rá lehessen látni a házra, Hermione megkönnyebbülten felsóhajtott, mire a többiek megtorpantak, és értetlenül néztek a lányra.
- Mi történt? – kérdezte suttogva Harry.
- Semmi, csak annak örülök, hogy egyben van a ház – mosolygott vissza kevésbé feszülten Hermione. – Attól féltem, hogy romokban lesz, vagy felgyújtották, vagy valami.
- Melyik a tied? - súgta Draco.
- Innen a harmadik ház, az a világos kerítéses – súgta vissza a lány.

Újra elindultak, óvatosan közelítve, nehogy felhívják magukra a figyelmet, ha a behatoló még mindig a házban lenne. Amint elérték a kerítést, látták, hogy a ház ablaki egy kivételével mind sötétek. Hermione néma csendben nyitotta ki a kaput, majd halkan a házhoz osontak, miközben Dracónak kezdett olyan érzése lenni, mintha ő maga is betörésre készülne. Harry intett Pitonnak, hogy ők ketten menjenek a hátsó ajtóhoz, míg Hermione és Draco az első ajtót vették célba.
Hermione kinyitotta az ajtót, és lélegzetét visszafojtva, némán belépett a sötét előtérbe. Tudta, hogy a fény a nappalija ablakából szűrődik ki, így a földszint többi része, úgymond biztonságos kellene, hogy legyen. Draco csendben követte a lányt, aki tapasztaltan ment végig a helyiségeken. A házban néma csend volt, szinte vészjóslóan nagy csend. Hermione szíve szinte a torkában dobogott, ahogy maguk mögött hagyták az előteret, majd elhaladtak az étkező és a konyha mellett.
Észrevette a szemből közeledő Harryt és Pitont, akik szintén akkor értek a konyha elé, így mind a négyen előreszegezett pálcával közelítették meg a kivilágított nappalait. Megálltak az ajtó két oldalán, és Hermione talán el is mosolyodott volna azon, hogy most úgy festenek, mint a mugli filmek rendőrei, akik épp lecsapni készülnek a bűnözőkre, ha nem lett volna ennyire ideges.
A nappaliban is síri csend uralkodott, majd Piton óvatosan bekukucskált az ajtó mellett. A helyiség azon része, amelyikre rálátott, üres volt, így egy gyors mozdulattal belépett az ajtón, és azonnal az ellenkező irányba fordult, felkészülve a támadásra.

Nem történt semmi. Újra körülnézett, de a helyiség teljesen üres volt. Már éppen fordult vissza, amikor az emelet felől zajt hallottak. Mind a négyen ledermedtek, mivel ezek szerint valaki volt a felső szinten. Harry, Piton és Draco elindultak a lépcsőn felfelé, maguk mögött tartva Hermionét, és lassan elérték a felső szintet. Ismét hallották a zajt, ami kaparászásra emlékeztetett, és valamilyen morgó hang is társult hozzá. A három férfi elindult a hang irányába, ami egy zárt ajtó mögül szűrődött ki. Hermione kezdte sejteni, mi lehet a hang forrása, csak nem értette, miért a fürdőszobából jön, és miért van egyáltalán zárva az ajtó.
Draco megpróbálta kinyitni az ajtót, ám Piton megállította, és intett, hogy előbb nézzék meg a többi helyiséget. Az már biztos, hogy ott van valaki, vagy valami, de az ajtó zárva, és szemmel láthatóan a kijutáson dolgozik, míg a többi helyiségben nem tudják, mi vár rájuk. A fiú bólintott, majd tovább haladt a keskeny folyosón, és elérkezett Hermione hálószobájához. Megállt az ajtó előtt, és hallgatózott, de nem hallott semmit, így beljebb lépett, de ekkor sem történt semmi.
Visszatért a zárt ajtóhoz, és megvárta, amíg Harry és Piton is visszaérnek, és bólintanak, miszerint sehol semmi egyéb. Draco a kilincs után nyúlt, de az ajtó nem engedett, így kénytelen volt mágiát használni.
Amint az ajtó feltárult, Hermione izgatottan intett a pálcájával, mire a helyiséget elöntötte a fény, és végre mind meglátták a hangok okozóját, egy láthatóan lestrapált, harcban sérült, vörös macskát. A lány megkönnyebbülten lépett oda a megviselt állathoz, és azonnal vizsgálni kezdte kedvencét.
- Biztosan megtámadta a behatolót – nézett fel a három férfira –, és az intézte el ennyire, aztán meg bezárta ide. Csámpás okos macska, ki tudja nyitni az ajtókat a lakásban, ha nem varázslattal van lezárva.
- Tehát a ház üres – szólalt meg Piton –, a látogató nyilván elmenekült. Miss. Granger, ellenőrizni kellene, hogy elvittek-e valamit, illetve, hogy tapasztal-e valami szokatlant a házban.
- Persze, professzor, máris – bólintott a lány, majd karjába vette a viharvert macskát, és elindult a földszintre.
- Addig mi is megnézhetnénk, hogy van-e valamilyen oda nem illő mágia az egyes helyiségeken – vetette fel Draco az ötletet, amit mindenki egyetértéssel fogadott.

A társaság szétszéledt a házban, és mindenki csendben tette a dolgát. Hermione a nappaliban kezdte az ellenőrzést, mivel minden valószínűség szerint ott volt utoljára a kéretlen látogató. Csámpást letette az egyik fotelbe, majd alaposan körülnézett. Úgy ítélte meg, hogy minden a helyén van, úgy, ahogy hagyta, és nem is hiányzik semmi a dolgai közül. A nappali után elindult a további helyiségeket is ellenőrizni, de sehol sem volt semmi jele, hogy elvittek volna valamit.
Negyed óra múlva visszatértek társai is, majd letelepedtek a nappaliban, hogy megvitassák a történteket, és a további teendőket. Hermione mindenkit ellátott egy csésze teával, miközben Harryt hallgatta.
- Nagyon érdekes dologra bukkantam – kezdte a fiú. – Az emelet nagy része tiszta volt, nem találtam semmilyen kihelyezett bűbájt, viszont a fürdőszobádra és a hálóra személyazonosító bűbájt szórtak.
- Micsoda? – sápadt el a lány. – Ezt nem hiszem el…
- Akkor már értem – szólalt mag Draco –, hogy miért volt a kapunál és a bejárati ajtónál is ez a bűbáj elhelyezve.
- A hátsó ajtónál szintén – tette hozzá Piton is. – Minden világos, azt hiszem. Mr Weasley kémkedni akart ön után.
- Nem tudom elhinni… – suttogta Hermione. – De hát mit akart ezzel elérni?
- Nyilván figyelemmel akarta követni – felelte Harry dühösen –, hogy mikor és ki látogat meg, illetve, hogy az illető… mennyire… közeli ismerősöd, hogy finoman fogalmazzak.
- Vagyis, hogy adott esetben ki fordul meg a hálószobámban… – fordította le a lány a nyilvánvalót. – Merlinre…
- Ha nem tévedek – hallották Piton töprengő hangját –, jelen esetben Mr Weasley értesült róla, hogy mi ideérkeztünk. Mivel a bűbájokat eltávolítottuk, nem fogja észrevenni, hogy mikor távozunk.
- És azt fogja hinni – bólogatott Harry –, hogy még mindig itt leszünk, még akkor is, amikor már csak Hermione van itt egyedül.
- Így van – értett egyet Draco is. – Viszont ezek után felmerül a kérdés, hogy engedjük-e itt maradni Hermionét egyedül?

Hermione hirtelen felnevetett, bár inkább keserű nevetés volt ez, mint jókedvű. Társai kérdő tekintettel néztek össze, majd a lányra pillantottak, várva, hogy megmagyarázza a helyzetet.
- Most majd azt fogja hinni, hogy három pasival töltöm az éjszakámat – adta a választ a fel nem tett kérdésre. – Ki is ellenőrizte a hálómat először? Te voltál, Draco?
- Igen – válaszolta a kérdezett. – Mindazonáltal, nem hinném, hogy ettől Weasley elfogadná a helyzetét…
- Szerintem sem – bólintott rá keresztapja. – Ki tudja, mióta vannak fent ezek a bűbájok? Lehet, hogy hetek vagy hónapok óta.
- Akkor elég unalmasan telhettek a napjai – sóhajtott fel a lány. – Nem szokott meglátogatni senki. Harry külföldön van, Lunával egész héten együtt vagyunk az irodában, más barátom nincs, ismerősökkel, régi iskolatársakkal nem tartom a kapcsolatot.
- Akkor azt döntsük el, hogy most mi legyen – indítványozta Harry – Úgy vélem, nem maradhat itt egyedül.
- Igen, ez így van – értett egyet Draco és Piton.
- Már megbocsássatok – szólt Hermione –, de talán nekem is van beleszólásom a dolgokba.
- Természetesen, van – nézett rá Harry. – Mi a javaslatod?
- Ti mind szépen hazamentek, én pedig itt maradok – adta elő az ötletet a lány.
- Arról szó sem lehet – rázta meg a fejét barátja. – Mi lesz, ha újra jön?
- Meg tudom magam védeni – húzta ki magát Hermione.
- Nem kétséges, Miss. Granger – kapcsolódott be Piton is a vitába. – Ettől függetlenül Harrynek igaza van. Nem lenne szerencsés egyedül maradnia.
- Igazán megható, hogy így aggódnak értem, uram – nézett a férfira –, de azt hiszem, hogy enyém a döntő szó, és én nem megyek sehova.
- Hermione, ne legyél ennyire makacs – fordult hozzá ismét Harry. – Miért nem engeded, hogy megvédjünk?
- Nem erről van szó – rázta a fejét határozottan a lány. – Egyszerűen nem szeretnék állandó felügyelet alatt lenni, mint valami gyerek. Felnőtt, jól képzett, és tapasztalt boszorkány vagyok…
- Ezt nem is vitatja senki – szólt közbe Draco –, de Weasley tényleg veszélyes lehet.
- Ahhoz mit szólsz, ha mi idejövünk addig Ginnyvel, amíg nem utazunk vissza az Államokba? – vetette fel az újabb alternatívát Harry.
- Arról szó sem lehet – ismételte a fiú pár perccel előbbi szavait Hermione. – Mindenki hazamegy, te Ginnyhez, ti pedig, Draco a város másik végére.
- Látom, nem tudunk hatni rád – sóhajtotta barátja. – Rendben, Hermione, de abból nem engedek, hogy feltegyünk néhány védőbűbájt, és erősebb riasztóbűbájt arra az esetre, ha valami történne. Azok jeleznek nálam is, és a professzoréknál is, így ha baj van, rögtön megtudjuk, és ide tudunk jönni.
- Rendben van – egyezett bele a lány, bár látszott rajta, hogy nem nagyon van ínyére az ötlet.
- Ez a megoldás jó lesz addig, amíg Harry is itthon van – mondta Draco – aztán meg majd meglátjuk.
- Rendben – fogadta el Piton is a megoldást. – Azt hiszem, Draco – nézett a fiúra, miközben felemelkedett a fotelból – ideje pihenni hagyni Miss. Grangert. Bizonyára kimerítették a mai nap eseményei.
- Persze – bólintott a fiú, és ő is felkelt.
- Köszönöm a gondoskodást – nézett Hermione a három férfira.
- Nem tesz semmit – legyintett Harry. – Megyek, és kiteszem a bűbájokat az emeleten.
- Én megyek a kertbe, és a kapuhoz – szólt Piton, miközben elővette pálcáját –, Draco, tied a földszint.

Néhány perc múlva már mindannyian a kertben voltak, és Hermione ismét megköszönte a segítséget, majd búcsút vett Dracótól és Pitontól. Harry még maradt, hogy négyszemközt váltson néhány szót a barátnőjével.
- Hermione, kérdeznék valamit – kezdte kissé zavartan.
- Igen, mi lenne az?
- Szóval, az rendben, hogy Draco aggódónak tűnt, elvégre együtt voltatok ma – kezdte a fiú elgondolkodva –, de Pitont nem értem. Nem is találkoztatok, már ki tudja, mióta, és úgy viselkedik, mintha egy hete beszéltetek volna utoljára, és mintha tartanátok a kapcsolatot.
Hermione sóhajtott, és lehajtotta a fejét, majd némi gondolkodás után újra a fiú szemébe nézett.
- Valóban tartom a kapcsolatot Pitonnal egy ideje, és Dracóval is – vallotta be a lány. – Részleteket nem mondhatok, mivel üzleti kapcsolatban állok velük, és a helyzet eléggé bonyolult.
- Hogy érted ezt? – kérdezte Harry.
- Legyen elég annyi, hogy mindketten ügyfeleim – magyarázta fáradtan –, de egyikük sem tud a másikról. Ha nem ismernélek már ennyi ideje, nem mondtam volna el ennyit sem, mert ellenkezik az etikai szabályokkal, de tudom, hogy nem élsz vissza ezzel az információval.
- Természetesen nem mondom el senkinek, még Ginnyt sem avatom be, ha akarod – fogadta meg Harry.
- Köszönöm, ezért nagyon hálás lennék – mosolyodott el a lány, majd elnyomott egy ásítást. – Azt hiszem, ideje lefeküdnöm…
- Igen, én is megyek – bólintott a fiú. – Ginny még a Roxfortban van. Holnap elhozom a holmitokat, ami a kastélyban maradt. Jó éjszakát!
Hermione megölelte barátját, majd miután Harry eltűnt, visszament a házba, és kezelésbe vette Csámpást, amit a macska hálásan fogadott.
Eltelt egy óra, mire ágyba került, de a fáradtságtól, és a kimerültségtől szinte azonnal elaludt, így semmi esélye nem volt, hogy végre nyugodt körülmények között átgondolja a nap eseményeit.